Sokgyermekes családból támogatott testvérpár

„Múlt nyáron érettségiztem, jelenleg egyetemre járok, a tanügyben szeretnék majd dolgozni. Mikor erre a dologra gondolok, mindig elönt a hála; egyesek számára ezek a dolgok természetesek, magától értetődőek, számomra viszont mindegyik egy-egy csoda.”

2009-ben egy héttagú család két legnagyobb gyereke jelentkezett programunkba. Mindkét tanuló felvételt nyert, Dénes akkor a 9., Gabriella a 11. osztályt kezdte. A háztartásbeli édesanya és a minimálbérért polgárőrként dolgozó édesapa az öt gyerekkel egy kétszobás tömbházlakásban, albérletben élt. A gyerekek közül jelenleg négyen járnak iskolába, a legkisebb testvér ötéves.

 

Gabriellának a legjobbkor érkezett a támogatás: egy nehéz év előtt állt, amikor nagyon ösztönzően hatott rá, hogy valaki ismeretlenül is bízik benne. Kezdetben az olvasással határolódott el a problémáktól, amelyek körülvették: a család anyagi nehézségei, a feszültség, amit jómódúbb osztálytársai körében érzett, és az a kudarc, amit egy humán tárgyak iránt érdeklődő tanuló tapasztal meg egy rosszul választott matematika-informatika osztályban. „Ekkor kísértett meg a feladás gondolata, arra gondoltam, hogy otthagyom a líceumot, elmegyek dolgozni, s esetleg majd estiben fejezem be a sulit. Viszont mikor arra gondoltam, hogy mekkora segítség számomra a Nyilas Misi ösztöndíj, úgy éreztem, vétek lenne lemondani erről a remek lehetőségről, ez reményt öntött belém, hogy talán mégis sikerül majd leérettségiznem. Ez ösztönzött arra is, hogy összeszedjem magam, s kihozzam azt az átlagot, mely feltétele volt annak, hogy az ösztöndíjat a következő évben is kaphassam.”

És sikerült Neki nem csak a tanulmányi eredmények javítása, de hosszú távú céljainak kitűzése is: „Most már biztosan tudom, mihez van tehetségem és mit szeretek. Angol-magyar szakra szeretnék felvételizni a líceum befejezése után.” A 12. osztályt már filológia osztályban kezdte, érettségi után pedig sikeresen iratkozott be a kívánt felsőfokú oktatási intézmény angol-magyar tanárképző szakára.

Gabriella története egy válasz kitűzött céljainkra: az ösztöndíj-támogatás biztatást, kitartást adott a tanulásra, a tanulóban rejlő képességek kamatoztatására.

 

Dénes jelenleg 11. osztályos. Az ösztöndíj több szempontból is segítség a tanuló és családja számára: a könyvek és magánórák biztosítása mellett például az öltöztetési költségek fedezésébe is besegít, ami nemcsak a szülők terheit csökkenti, hanem a tanuló iskolai környezetbe való beilleszkedését segíti. „Az ösztöndíjból olykor még egy-egy ruhadarabot is megvehetek, amire feltétlenül szükségem van. Ez segít abban is, hogy kicsit jobban érezzem magam a velem egykorúak körében, az osztálytársak között. Nem vagyok biztos benne, hogy ha az osztálytársaim tudnának az itthoni körülményeimről, nem válnék-e a gúnyolódás céltáblájává.”

Dénes sok iskolatársával ellentétben megtapasztalta, hogy a tanulás lehetősége nem mindenki számára adatik meg természetszerűen, ezért különleges ajándékként éli meg, hogy ő is eljuthat az érettségi diploma megszerzéséig, sőt későbbi tervein is gondolkodik. „Nagyon jó érzés tudni azt, hogy el fogok tudni végezni tizenkét osztályt, és hogy tanulhatok, nem kell abbahagyjam az iskolát. A jövőmmel kapcsolatban még nincs pontos elképzelésem, gondolkodtam egy időben azon, hogy tornatanár leszek, vagy gyógytornász, mivel a biológiát is kedvelem és jó jegyem van belőle. Főleg ez a két lehetőség van a szemem előtt, de ezen még sokat fogok gondolkodni, hogy nehogy rosszul válasszak.”