A gyerekek számára rengeteget jelentene, ha ismerhetnék a Támogatójukat...

Ha valaki megkérdezné, hogy mit köszönhetek a Nyilas Misi Egyesületnek, egyszerűen ezt felelném: egy Édesapát. Ennél tökéletesebb ajándékot nem is kaphattam volna.

Beáta 2006-ban, hatodik osztály végén nyert felvételt ösztöndíjasaink közé. A szülők munkanélküliek, napszámosként alkalmi munkákat vállalnak. A család egyetlen állandó jövedelme a családdal együtt élő nagymama alacsony nyugdíja, de sokszor még ezzel is nehezen tudják az alapvető kiadásokat fedezni: …előfordul, hogy néha még kenyérre se jut pénz. Ha van, ilyenkor az ösztöndíjammal próbálok segíteni nekik. A középiskolai évek kezdetétől Beáta az iskolalátogatás könnyítése érdekében anyai nagyszüleinél él, ahol a szűkös anyagi helyzet sokszor a mindennapi meleg ételt sem tette lehetővé a még mindig apró termetű kislány számára.
Ösztöndíjából a tanulás legszükségesebb költségeit fedezte. Így talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a nehéz anyagi helyzet megtapasztalása is hozzájárult az életkorát meghaladó érett gondolkodás kialakulásához: igyekeztem mindig a legtöbbet kihozni magamból. Tudom, hogy számomra csak a kitartó tanulás útja vezet egy rendezett, értékes, elégedett élethez. A tanulás nem csak öröm nekem, de ahogy Nagymamám szokta mondani, munka is. És én szeretek dolgozni.
Beáta maximálisan megfelel a magas színvonalú oktatást nyújtó iskola elvárásainak. Rajong a magyar irodalomért, novellákat, verseket ír és a nevezetes versenyeken is gyakran ér el kiváló eredményeket.

Az Egyesületünk által eljuttatott anyagi támogatás természetesen nagy segítség volt, viszont a gyakran érkező köszönőlevelek azt sugallták, hogy Beáta nagyon vágyik a személyes ismeretségre is. Évente többször is küldött levelet, néha verseket, novellákat is, kérve, hogy juttassuk el azokat ismeretlen támogatójának. Hosszú ideig nem kapott választ leveleire, de ő kitartóan, rendszeresen megosztotta élete történéseit ...mígnem a nyolcadik osztály végén megérkezett az első levél. Soha nem felejtem el, mit éreztem. Talán csak azok tudják elképzelni, akik láttak már csodát. Mert én egy igazi csodaként éltem meg.
Ezzel a levéllel egy nagyon szép és mély kapcsolat vette kezdetét.

A támogató lányaként ragaszkodik Beátához, óvó szeretettel vigyáz az ő féltett, de büszke kincsére. Már több, mint egy éve felvettem a kapcsolatot Beátával, intenzíven levelezünk. Természetesen nagyon meg vagyok vele elégedve, ennek csak egyik oka a 9.75 média. Bővebb oka az, amit a leveleiből megismertem, és hálás vagyok a Sorsnak és az Alapítványnak a választásért – személyesen sem tudtam volna jobbat kiválasztani kislányomnak. Tehát természetesen továbbra is támogatom. Sajnos korom (82) miatt ennek egyetlen akadálya merülhet fel, amiről már nem lesz módom értesítést küldeni... Megkértem a lányomat, hogy ilyen esetben értesítse az Egyesületet. Gondoskodni kell erről a kivételes gyermekről, nem maradhat támogatás nélkül!!! Az érettségi után remélhetőleg Beáta egyetemre fog (szeretne) menni, keresem a lehetőséget számára ösztöndíj vonatkozásában. (részletek a támogató 2010, 2012-es leveleiből)
Beáta is életre szóló ajándékra talált anyagi, lelki, szellemi támogatójában: Valaki a távolban aggódik értem, bízik bennem, fontos vagyok neki, érdeklik a mindennapjaim, kicsi Lányaként szeret, s ami ugyanilyen fontos, én is viszontszerethetem teljes szívemmel.

Beáta üzenete a támogatóknak:
Mélyen Tisztelt, Kedves Támogatók!

Kérem, ne féljenek felvenni a kapcsolatot gyerekeikkel! A gyerekek számára rengeteget jelentene, ha ismerhetnék a Támogatójukat, ha választ kapnának leveleikre, ha megoszthatnák örömeiket, fájdalmukat, ha tanácsokat is kapnának, ha a Támogató nem csupán egy ködfelhőbe burkolt Jótündér lenne…
Egyszerűen csak hagyják, hogy szeressék Önöket! Hiszen az embereknek legalább annyira szükségük van mások szeretetére, mint arra, hogy ők szerethessenek.