„Az ösztöndíj egy kritikus időszakban erősített meg”

Márta szülei 7. osztályos kora óta külön élnek, húgával csak az édesanyjuk támogatására számíthatnak. A háromtagú család életterét egy apró garzonlakás képezi, amely önálló fürdővel és konyhával sem rendelkezik, hanem a folyosón lévő közös helyiségeket osztják meg a ház többi lakójával. Ezek a körülmények Márta tanulmányait, az iskolai órákra való felkészülését eléggé megnehezítették, de mindig igyekezett maximálisan kihasználni a lehetőségeit: természettudományos érdeklődésének megfelelően számtalan tanulmányi versenyen, szakmai körön vett részt, a táncház és a kézműves foglalkozások pedig aktív pihenést jelentettek számára.
Márta 2010-ben jelentkezett az Egyesület programjába, pályázatának pozitív értékelését nemcsak anyagi biztonságként értékelte, hanem megerősítésként is arra vonatkozóan, hogy azok az értékek és célok, amelyek számára fontosak, valahol valakinek számítanak.
A rendszeresen biztosított ösztöndíjnak köszönhetően líceumi évei alatt meg tudta vásárolni a tankönyveket, az alapvető használati tárgyakat, el tudott menni osztálykirándulásra, és részt vehetett olyan versenyeken is, amelyekre benevezési díjat kell fizetni, így kevésbé érezte magát hátrányban anyagilag jobb körülmények között élő társaihoz képest.
A középiskola befejezése után Márta egyetemre jelentkezett, a megnövekedett kiadások mellett az egyetem más kihívásokat is állított Márta elé: a román nyelvű képzés komoly többletmunkát jelentett számára, így csak nagy kitartással tudott társai mellé felzárkózni, majd kimagasló eredményeket elérni.
A pénzbeli segítségen túlmenően a támogatótól kapott erkölcsi, lelki támogatás ösztönzően hatott rá, Márta így ír a köztük kialakult kapcsolatról:
„Számomra ösztöndíjasként a legnagyobb csoda az a figyelem és szeretet, amit Imre bácsitól kaptam. A jókor jött biztatások, megerősítések, vagy néha egyszerűen csak az odafigyelés, amivel megpróbált megérteni, életmentő és sorsfordító volt. Az élet nehézségei közt fontos, hogy higgyenek bennünk, ő ezt teszi és folyamatosan érezteti velem. Egykor kívülálló volt, nem családtag, nem barát, mára már felelősségteljes és tanácsadó barát szerepét tölti be az életemben, egy olyan ajándék az ő személye, amit nem lehet eléggé megköszönni.”
A sokoldalú támogatás, amelyben része volt, Mártát arra ösztönözte, hogy ő is segítséget nyújtson azoknak, akiknek szükségük van rá. Az egyetemista lét többféle lehetőséget nyújtott a szakmai és a szociális önkéntességre, amelyből bőven kivette és kiveszi részét.
Az alapképzés végéhez közeledve leginkább kutató biokémikusként tudja elképzelni magát a jövőben.
Márta tehetségének kibontakozása, elért eredményei támogatója számára is nagy örömet szereznek, ahogy azt visszajelzései is igazolják:
„Kedves Márta!
Valóban sikertörténet a tanulmányi előmeneteled és felnőtté válásod egyaránt. Érdemben ki tudtad bontakoztatni azt a sok nemes vonást és tehetséget, ami már a középiskolában is jellemzett. Nem csak okos és szorgalmas vagy, de jólelkű is, ami a mai zord világban különös érték. Szerencsés vagyok, hogy arra érdemest támogatok, ki is tartok melletted a diplomáig. Örülök, hogy egy kicsit részese lehetek egy tehetséges ember kibontakozásának. Élvonalbeli, világszínvonalú tudományt ostromolsz. Ezzel sikeres lehetsz az életben is. Csak így tovább!”
Szeretettel üdvözöl: Imre”