Sikertörténetek

Az évek során az adminisztrációs feladatok szervezése mellett többszáz család életébe nyerhettünk betekintést, hosszabb támogatás esetén követni tudtuk ösztöndíjasaink sorsának alakulását. Beszámolóleveleik sokszor megható történeteket rejtettek.
Úgy gondoltuk, néhány tanuló történetét hiba lenne magunknak megtartani, ezért kéthavonta Sikertörténetek sorozatban beszámolunk egy-egy ösztöndíjasunk életének alakulásáról. A leírásokban fiktív neveket használunk.

„Az ösztöndíj egy kritikus időszakban erősített meg”
Márta szülei 7. osztályos kora óta külön élnek, húgával csak az édesanyjuk támogatására számíthatnak. A háromtagú család életterét egy apró garzonlakás képezi, amely önálló fürdővel és konyhával sem rendelkezik, hanem a folyosón lévő közös helyiségeket osztják meg a ház többi lakójával. Ezek a körülmények Márta tanulmányait, az iskolai órákra való felkészülését eléggé megnehezítették, de mindig igyekezett maximálisan kihasználni a lehetőségeit: természettudományos érdeklődésének megfelelően számtalan tanulmányi versenyen, szakmai körön vett részt, a táncház és a kézműves foglalkozások pedig aktív pihenést jelentettek számára.
Márta 2010-ben jelentkezett az Egyesület programjába, pályázatának pozitív értékelését nemcsak anyagi biztonságként értékelte, hanem megerősítésként is arra vonatkozóan, hogy azok az értékek és célok, amelyek számára fontosak, valahol valakinek számítanak.
A rendszeresen biztosított ösztöndíjnak köszönhetően líceumi évei alatt meg tudta vásárolni a tankönyveket, az alapvető használati tárgyakat, el tudott menni osztálykirándulásra, és részt vehetett olyan versenyeken is, amelyekre benevezési díjat kell fizetni, így kevésbé érezte magát hátrányban anyagilag jobb körülmények között élő társaihoz képest.
A középiskola befejezése után Márta egyetemre jelentkezett, a megnövekedett kiadások mellett az egyetem más kihívásokat is állított Márta elé: a román nyelvű képzés komoly többletmunkát jelentett számára, így csak nagy kitartással tudott társai mellé felzárkózni, majd kimagasló eredményeket elérni.
A pénzbeli segítségen túlmenően a támogatótól kapott erkölcsi, lelki támogatás ösztönzően hatott rá, Márta így ír a köztük kialakult kapcsolatról:
„Számomra ösztöndíjasként a legnagyobb csoda az a figyelem és szeretet, amit Imre bácsitól kaptam. A jókor jött biztatások, megerősítések, vagy néha egyszerűen csak az odafigyelés, amivel megpróbált megérteni, életmentő és sorsfordító volt. Az élet nehézségei közt fontos, hogy higgyenek bennünk, ő ezt teszi és folyamatosan érezteti velem. Egykor kívülálló volt, nem családtag, nem barát, mára már felelősségteljes és tanácsadó barát szerepét tölit be az életemben, egy olyan ajándék az ő személye, amit nem lehet eléggé megköszönni.”
A sokoldalú támogatás, amelyben része volt, Mártát arra ösztönözte, hogy ő is segítséget nyújtson azoknak, akiknek szükségük van rá. Az egyetemista lét többféle lehetőséget nyújtott a szakmai és a szociális önkéntességre, amelyből bőven kivette és kiveszi részét.
Az alapképzés végéhez közeledve leginkább kutató biokémikusként tudja elképzelni magát a jövőben.
Márta tehetségének kibontakozása, elért eredményei támogatója számára is nagy örömet szereznek, ahogy azt visszajelzései is igazolják:
„Kedves Márta!
Valóban sikertörténet a tanulmányi előmeneteled és felnőtté válásod egyaránt. Érdemben ki tudtad bontakoztatni azt a sok nemes vonást és tehetséget, ami már a középiskolában is jellemzett. Nem csak okos és szorgalmas vagy, de jólelkű is, ami a mai zord világban különös érték. Szerencsés vagyok, hogy arra érdemest támogatok, ki is tartok melletted a diplomáig. Örülök, hogy egy kicsit részese lehetek egy tehetséges ember kibontakozásának. Élvonalbeli, világszínvonalú tudományt ostromolsz. Ezzel sikeres lehetsz az életben is. Csak így tovább!”
Szeretettel üdvözöl: Imre”