Tehetségmentő program

Az előző évszázad utolsó évtizedében az oktatás is megszabadult a diktatúra sokféle tilalmától: intézményi keretei bővültek, szelleme szabaddá vált, noha a kibontakozásnak továbbra is számos akadálya van. Miközben az oktatás lehetőségei bővültek, érezhetően csökkent a tanítás, a tanulás presztízse, a tudás értéke. Ilyen körülmények között nehéz lesz helyt állniuk a kevésbé felkészült erdélyi magyar fiataloknak, és ezzel a nemzeti közösség jövője kerülhet veszélybe. Egyre inkább tapasztalhattuk azt is, hogy a tanulásnak fontos feltétele lett a pénz, a családok anyagi helyzete. A sokféle visszahúzó, akadályozó tényező közül kétségtelenül a családok szegénysége, szétesése áll az első helyen, de sok esetben hátrányt jelent, a tanuló nyelvi, kulturális környezete, a kisebbségi oktatásban mindig ritkább iskolahálózat (a szórványokban különösen), a falusi iskolák és a szórványoktatás alacsonyabb színvonala, a fokozottabb terhelés a heti óraszámban (egyéb tárgyakon kívül az államnyelv tanulása). A falusi környezetből, a szórványokból származó gyermekek elkallódását a statisztikák is igazolják.

Ezen a helyzeten szeretne enyhíteni az a tehetségmentő akció, amelyet erdélyi és magyarországi egyetemi tanárok kezdeményeztek 2003-ban. A gondolat elindítója és az erdélyi akció védnöke Péntek János kolozsvári egyetemi tanár, aki 2002. június 1-jén egy tudományos konferencián hívta fel a figyelmet erre az aggasztó helyzetre. A megoldást É. Kiss Katalin budapesti nyelvészprofesszor kereste, és találta meg 2003 elején: a Baptista Szeretetszolgálat karolta föl az ügyet, és illesztette be már működő “Fogadj örökbe!” programjába. A professzorasszony és a Szeretetszolgálat munkatársai népszerűsítették, terjesztették a felhívást, az ő kitartásuknak és következetességüknek köszönhető, hogy folyamatosan nőtt a támogatók száma. A program első évében a pályázat kiírója és lebonyolítója az Iskola Alapítvány kolozsvári irodája volt. Az első év tapasztalatai nyomán úgy láttuk, a program eredményesebben működtethető, ha a kolozsvári képviselete is intézményesül. Ez történt meg 2004-ben a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület létrehozásával. 2008 augusztusától pedig önálló szervezetként működünk, immár Magyarországon is hivatalosan bejegyzett alapítványként.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szándéknak és a felhívásnak, magának a programnak nincs semmilyen politikai vagy felekezeti elkötelezettsége: a támogatók kizárólag önként jelentkező magánszemélyek, a kedvezményezettek pedig maguk a tanulók (az ő támogatásukra a szüleik vagy gyámjaik pályáznak).

Évek óta szükségét érezzük annak, hogy közvetlenebbé tegyük a kapcsolatot az Egyesület és a támogatott családok között. Erre 2007-ben került sor: létrehoztuk a tutorok hálózatát olyan pedagógusokból, értelmiségiekből, akik saját régiójukban vállalták a közvetítést, a kapcsolattartást, és egyfajta rendszeres felügyeletet is vállaltak. Eddig végzett munkájuk, kérdőíves felmérésük nagyon hasznosnak bizonyult.

A Program indításakor a támogatókat havi 5000 ill. 10 000 forint (vagy ennek megfelelő értékű más pénznem) befizetésre kértük. A befizetett összeg 10%-át az Egyesület fenntartására használtuk, a fennmaradó 9000 forintot ösztöndíjként továbbítottuk a tanulóknak. Az évek során azonban az iskoláztatás költségei jelentősen megemelkedtek, ezért támogatói kezdeményezésre az Egyesület vezetősége a 2013/2014-es támogatási évtől az ösztöndíjak 50%-os emelését kezdeményezte. Ezért a 2019 szeptemberétől csatlakozó támogatókat 10 000 ill. 20 000 forintos támogatási összeg felajánlására kértük, mely befizetések 90%-a a továbbiakban is a tanulók ösztöndíját képezte, a támogatások 10%-a pedig az Egyesület működtetési költségeit fedezte.

A 2020/2021-es támogatási évtől két különböző ösztöndíjban részesülhetnek ösztöndíjasaink: alapösztöndíjban vagy érdemösztöndíjban. Az érdemösztöndíj 50 százalékkal magasabb az alaptösztöndíjnál, és ezt a Program legkiválóbb eredményeket elérő, hátrányos helyzetű tanulóinak kívánjuk biztosítani.  A korábbi évek tapasztalatai és az újonnan érkezett pályázatok alapján indokoltnak láttuk, hogy differenciáljuk az alapprogramban elnyerhető ösztöndíjakat a 7–12. évfolyamokon tanuló ösztöndíjasaink számára. A támogatói befizetések 10 százalékát változatlanul az Egyesület és a Program működési költségeire fordítjuk, és ez azt jelenti, hogy a tanulók nettó havi 18 ezer, illetve 27 ezer forint értékű ösztöndíjban részesülnek a kétféle ösztöndíjnak megfelelően.

Ösztöndíjasainknak továbbra is havi bontásban folyósítjuk a támogatási összegeket tizenkét hónapon át. Az alapösztöndíj esetében ez havi 20 ezer forintos támogatást jelent, míg az érdemösztöndíj esetében havi 30 ezer forintot. Mindkét ösztöndíj esetében érvényes marad az, hogy azt egy vagy több támogató/ támogatópáros biztosíthatja. 

Az ösztöndíjasok kötelesek rendszeresen beszámolni tanulmányi eredményeikről, a támogató pedig maga dönti el, hogy személyes kapcsolatba kerül-e a családdal, amelynek gyermekét támogatja. Mi nagyon fontosnak tartjuk, és ajánljuk minden támogatónak, hogy vállalják ezt a személyes kapcsolatot. A magyarországi és erdélyi családok közvetlen kapcsolata a Program által is képviselt szolidaritást erősíti. Az Egyesület fájó pontja, hogy többszörös felkérésünk után is csak nagyon kevés erdélyi támogató csatlakozott Programunkhoz. Pályázati felhívásunk pontosan megjelöli, kik azok a tanulók, akiken programunk segíteni kíván. Ebből idézzük az alábbiakat: „Pályázhatnak olyan szülők, akiknek igazolhatóan kiváló képességű gyermeke (...) magyar nyelven tanult 7, 8, 9 vagy 10. osztályban, vagy magyar iskolai osztályba fog iratkozni a következő tanévtől, és teljesítik az alábbi feltételeket: 1. A család anyagi helyzete nem teszi lehetővé a gyermek továbbtanulását; az egy főre eső reális jövedelem nem haladja meg a havi nettó 650 RON-t. 2. A szülő vállalja, hogy támogatás esetén legalább érettségiig tőle telhetően biztosítja gyermeke továbbtanulását magyar nyelven." A hozzánk érkezett pályázatok nagy számából látjuk hogy sok, nagyon sok tehetséges gyermek szorul támogatásra, érdemli meg az ösztöndíjat. Mi ehhez keresünk olyan tehetős embereket, akik felelősnek érzik magukat a következő nemzedékért, a nemzeti közösség jövőjéért.