Nem tudom, hogy hálálhatnám meg amit értem tettek
Szidónia tíz év után búcsúzik támogatójától
Tovább
- A tehetség a legnagyobb ajándék, de egyben a legnagyobb feladat is.
Szidónia tíz év után búcsúzik támogatójától
TovábbLehel középikolai tanuló. Általános iskolásként lett ösztöndíjasunk.
TovábbIldikó elsőéves lesz magiszteri képzésen Az alapképzést sikeresen befejezte tehát.
TovábbAnita elsőéves egyetemista. Még általános iskolásként lett ösztöndíjasunk. Így zárja tanév végi beszámolólevelét:
TovábbNem tudok elég hálás lenni, és eléggé megköszönni önnek, amiért segít engem az utamon, támogatja a tanulmányaimat. Bár ez cseppet sem viszonozza nagylelkűségét, ígérem, hogy az ezutániakban is mindent megteszek, hogy az eredményeim ne romoljanak, és a líceum alatt is kitartóan fogok tanulni.
TovábbÖn mindig a háttérből kísérte életemet a leveleim alatt. Számomra egy plusz moitivációt jelentett, éppen ezért próbáltam megtenni minden tőlem telhetőt.
TovábbAz élet lehetőségekről szól. Bármilyen utat is járjunk, különböző lehetőségek mindig kínálkoznak előttünk. Annyi a dolgunk, hogy megragadjuk őket és éljünk velük. Amilyen könnyű ezt leírni, legalább annyira nehéz végre is hajtani. Tanúsítani tudom.
TovábbVégre nem kell azon aggódnom, hogy miből telik erre, mibő telik arra.
TovábbNagy segítséget jelent számomra az Ön támogatása. Az összegből, amit Öntől kapok, ki tudom fizetni a szükséges költségeimet. Kifizetem minden hónapba az autóbuszbérletemet, megveszem a szükséges könyveket, néha-néha haza tudok menni Szilágy megyébe a szüleimhez, és meg tudom venni a szükséges ruhákat is. Minden egyes évszak újabb költségeket hoz.
TovábbMég annyi mindent szeretnék írni Önnek, de lassan „kifogyok” a papírból meg az időből. Hálás vagyok, hogy írhatok valakinek...
TovábbKöszönöm, hogy immár egy éve az Egyesület támogatását élvezhetem, és pontosan utalták a továbbtanulásomhoz szükséges összeget.
TovábbNehéz leírni mindazt, hogy az ekkora változások mivel járnak.
TovábbAz utóbbi néhány hónapban döbbentem rá, hogy milyen kedves emberek élnek ezen a földön. Most elsősorban a támogatóimra gondolok, akikkel nagy örömömre rendszeresen levelezünk.
TovábbNem csak anyagi szempontból, de emberileg is egyedi, kiváló és különleges, amit az Önök egyesülete visz véghez...
TovábbSosem felejtem, amikor nyolcadikban elém tárult ez a lehetőség, és igazán nem gondoltam volna, hogy egyetemi éveim alatt is végigkísért, viszont, ahol csak tudtam, másoknak is szóltam erről a lehetőségről.
TovábbKicsit elakadva, kicsit töprengve kezdtem el most gépelni a levelem Önnek. Mi ennek az oka? Jogosan teheti fel a kérdést. Röviden annyi, hogy ez az utolsó támogatotti státuszban írt levelem. Az Egyesület felé már jeleztem, most pedig Önnek szeretném ezt elmondani.
TovábbAz elmúlt időben rendkívül sokat gondolkodtam azon, hogy a következő pár sorban leírt gondolataimat minél tömörebben és őszinteséggel foglaljam össze. Nagyon sok minden megfordult a fejemben, amiért egész életemen keresztül hálás leszek a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület minden egyes tagjának.
Tovább"Az egyetem, ami nyolc évvel ezelőtti levelemben még egy távoli és inkább elérhetetlen cél volt, az Egyesület munkája által megvalósult. Sok ösztöndíjat kaptam az évek során, de a Nyilas Misitől kaptam a legtöbbet és legsokoldalúbbat."
TovábbLegelső sorban szeretnék köszönetet mondani, hogy majdnem 9 évig támogattak, velem voltak és segítséget nyújtottak. Szinte biztos, hogy a hozzájárulásuk nélkül nem lennék ott, ahol most vagyok.
Tovább