- A tehetség a legnagyobb ajándék, de egyben a legnagyobb feladat is.
Egyesületünk 2013. március 16-án harmadik alkalommal szervezett Kolozsváron Tehetségnapot, amelynek ezalkalommal a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara adott otthont. Tehetségnapunk ismét a találkozások ünnepe volt, amikor az erdélyi támogatók egy része és a programszervezők találkozhattak néhány ösztöndíjas tanulóval, velük foglalkozó pedagógusokkal, szülőkkel. A családias hangulatú eseményen az ösztöndíjasok újra bizonyították, hogy a program működésébe fektetett anyagiak, a szándék és az energia nem vész kárba.
A résztvevőket Fazakas Emese egyetemi docens, dékánhelyettes, házigazdaként köszöntötte, majd Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, valamint Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség képviselője üdvözölte a jelenlévőket.
„Az ember szeretné elkerülni a Bibliában leírt főbűnöket. Például a jóra való restséget.” – mondta Péntek János, az Egyesület elnöke, aki az Egyesület tízéves működéséről beszélt. „Erdély egyik nagy problémája, hogy kevés gyerek születik. De mi történik azokkal, akik megszületnek? A mi feladatunk: odaállni melléjük, növelni az esélyeiket.” – vallja Péntek János professzor. A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület megalapításakor ezért láttuk fontosnak a hátrányos helyzettel küszködő, magyarul tanuló, tehetséges fiatalok támogatását. Az Egyesület elnöke két neves erdélyi tehetség, Apáczai Csere János és Bolyai János életét idézte fel, kifejtve, hogy egyiknek az iskola, a másiknak a család adta meg azt az alapot, ami lehetővé tette tehetségük kibontakozását. Sok erdélyi gyermeknek nem adatik meg ez a háttér, rajtuk igyekszik az Egyesület segíteni, esélyt és biztatást adni a továbbtanuláshoz.
„A támogatók alapján megrajzolhatnánk a Nyilas Misi Egyesület világtérképét” – fogalmazott Péntek János. Ugyanígy meg lehetne rajzolni Erdély Nyilas Misi-térképét a támogatottak alapján, és ez, ahogyan a Tehetségnap is bizonyította, a színpaletta talán összes színét felvonultatná. Az előző évekhez hasonlóan az ösztöndíjasok tudományos munkáikat és művészeti alkotásaikat mutatták be, szavaltak, népdalénekléssel, hangszerjátékkal és néptánccal színesítették a rendezvényt. A csoportos beszélgetésekben pedig azok a tanulók is megszólalhattak, akiknek munkája nem ennyire látványos, ők az iskolai munkában és a tantárgyversenyeken elért eredményeiket ismertették. Sokan még csak keresnek, nem tudják, hogyan tovább, de eredményeikből, tenni akarásukból látszik: jó úton járnak. Továbbá szóhoz jutottak a nagycsaládból érkező tanulók, valamint az egyetemista, sokszor már hét-nyolc éve ösztöndíjban részesülő diákok is. Az ösztöndíjasok bemutatkozását a Tehetségnapon résztvevők közötti kötetlen beszélgetés követte.
„Meglehet a sorsunk, vagy meglehet a sorstalanságunk, de másokra is gondolnunk kell.”
Az Egyesület elnökének fenti gondolatát minden támogatónk sajátjának érezheti, hiszen enélkül lehetetlen lett volna az elmúlt tíz év eredményeit elérni. Tehetségnapjaink pedig minden alkalommal megerősítenek abban: nemcsak hogy gondolnunk kell másokra, de érdemes tenni is erdélyi világunk nehéz körülmények között élő, jó képességű fiataljaiért.
A fenti írás egy ösztöndíjasunk, Kristály Beáta együttműködésével készült, aki I. éves hallgató a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Újságírás szakán; a képek és a kisfilm pedig Vincze Attila ösztöndíjasunk munkája, ő III. éves hallgató a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filmművészet és média szakán.
A Tehetségnapról készült kisfilm
Média-megjelenések:
