Népszabadság - Magyar ösztöndíjak határon túli gyerekeknek
2005. június 18. (26. oldal)
Kétszázötvennégy tehetséges erdélyi középiskolás gyerek tanulhatott ebben a tanévben annak köszönhetően, hogy anyaországi támogatók havi tízezer forintnyi ösztöndíjat biztosítottak számukra. A Fogadj örökbe! elnevezésű kezdeményezésben két éve lehet határon túli magyar diákokat is támogatni, és - más programokkal ellentétben - itt alig van lemorzsolódás a támogatók körében.
Sokszor felteszik nekem a kérdést, hogy a távoli országok gyerekei helyett miért nem a Kárpát-medencei magyar rászorulókat támogatjuk - mondja Szenczy Sándor, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője. - Ilyenkor mindig hosszasan magyarázkodnom kell, hogy vannak nekünk anyaországi és határon túli magyarokkal foglalkozó programjaink is, csak éppen az újságírók ingerküszöbét a távoli, egzotikus helyszínek és a nagy világkatasztrófák jobban átlépik, mint a Kárpát-medencében évek óta végzett szívós munka.
"Tisztelt Támogatóm! Azzal a szándékkal írok Önnek, hogy megköszönjem a nekem nyújtott támogatást a 2003-2004-es tanévben. [.] Tanulmányi eredményeim jók, 3 tantárgyból jöttem ki 9-esre és a többi 15 tantárgyból 10-esre. Év végi általánosom 9,83. Én kaptam meg az iskola legjobb tanulójának járó címet. [.] Még egyszer szeretnék köszönetet mondani mindazért a jóért, amit értem tett, csak azt sajnálom, hogy nem ismerhettem meg Önt. [.] Bízom abban, hogy az elért eredményeimmel nem okoztam csalódást." B. Zsuzsanna, Gelence.
A szeretetszolgálat központi irodájában ülünk, a falon hatalmas világtérkép. A Fogadj örökbe! program zászlócskái Iránban, Irakban, Kambodzsában, Vietnamban, Sri Lankán, Mongóliában, Nyugat-Szaharában és Malawiban jeleznek aktív tevékenységet, de támogatnak vajdasági, kárpátaljai és erdélyi gyerekeket is. Utóbbi szakmai vezetője É. Kiss Katalin. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének és az ELTE elméleti nyelvészeti szakcsoportjának tudományos tanácsadójával éppen arról beszélgetünk, hogy a felmérések szerint az erdélyi falusi gyerekek alig öt százaléka (!) kerül középiskolába, ezek zöme lány - a fiúkra valószínűleg a ház körüli munkákban van szükség. A két éve futó program során száz diák második éve kapja meg a támogatást, százötvennégyet pedig tavaly szeptemberben választottak ki. A Kolozsváron bejegyezett Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület (ennek létrehozására a támogatások romániai postázása miatt volt szükség) felhívására ötszázkilenc gyerek pályázott, zömük megfelelt volna a kritériumoknak. Válogatni kellett közülük, mert csak százötvennégy számára kerül támogató: az adományozónak havi ötezer forintot kell adni, így egy ösztöndíjat két szponzor ad össze. Természetesen arra is van példa (és lehetőség), hogy valaki az ötezer forint többszörösét fizeti be, és ha ezt kéri, végig anonim maradhat a pártfogoltja előtt.
"Egy népes család tagja vagyok. Hatan vagyunk testvérek, én vagyok az 5. [.] Édesanyám pedagógus (óvónő), édesapám Magyarországon dolgozik alkalmi munkásként. A vizsgákon jól szerepeltem, ennek köszönhetően bejutottam a választott iskolába. Ez az iskola sajnos több mint 100 km-re van lakóhelyemtől, ezért majd bentlakásban kell laknom, ami >drága mulatságszárnya alá vett< és támogat engem. Ha remélhetőleg Erdélybe vezeti az útja, nagyon kérem, jöjjön el hozzánk, nagyon szívesen látnánk." K. Réka, Gyergyócsomafalva.
A támogatást csak kitűnő vagy jeles bizonyítványú falusi gyerekek nyerhetik el, és számításba veszik a szülők jövedelmét is. Az új tanévre szóló pályázati felhívás ebben a hónapban minden erdélyi újságban megjelenik, de körlevél megy az iskoláknak és az egyházaknak is. Várhatóan nagy lesz az idén is a jelentkezés, ezért ősztől újabb nagylelkű támogatókra volna szükség. (A program iránt érdeklődők a www.fogadjorokbe.hu honlapon jelentkezhetnek.)
A program hazai szervezőivel beszélgetve szívbe markoló történeteket hallok. Egy nagyvárad környéki kisfiú például a pályázatról hallva bevonatozott a városba, hogy ott spórolt pénzén flopit vásárolva egy internet kávézóban letöltse a jelentkezési lapot, amelyet otthon a plébánosa nyomtatott ki neki. Neki akadt támogatója, és amikor a program szervezői meglátogatták, kiderült, hogy egy tíz négyzetméteres, fűtetlen szobában vészelte át a telet a családjával. Édesanyja napra pontosan emlékezett,hogy a tízezer forintos támogatást melyik hónapban mikor hozta a postás, ugyanis abból élt a család.
"Tisztelt Támogatóm! Ebben a levélben szeretném megköszönni az Ön által nyújtott pénzbeli támogatást. Továbbá szeretném Önnel közölni, hogy elvégeztem a végvári általános iskola 8. osztályát és ősztől tanulmányaimat a Bartók Béla Elméleti Líceum matematika-informatika szakán folytatom. Az eddigi támogatásból kapott pénzt összegyűjtöttem, és egy számítógépet vettünk belőle. Szabad időmben hegedülök (népzenét) és táncolok (néptáncot)." Tisztelettel N. Áron, Végvár.
A válogatás során igyekeznek a legjobban motiválható diákokat kiválasztani. A gyerekek évente elküldik bizonyítványaik fénymásolatát az alapítványnak, így pontosan nyomon követhető a fejlődésük. Sokan rajzolnak, fényképet küldenek levelükben az ismert vagy ismeretlen támogatónak - utóbbi esetben a szeretetszolgálat címére írnak, és ők juttatják el a levelet a névtelenséget kérő segítőnek. A támogató - ha akarja – szorosabb kapcsolatot is kialakíthat pártfogoltjával. Többen könyveket is küldenek nekik, karácsonykor és a gyerek születésnapján külön csomagokkal segítve őket.
Arra is akadt példa, hogy valaki számítógépet vitt támogatottjának. Az adományozók között mindenféle ember megtalálható: politikai beállítottságtól függetlenül több politikus fogadott örökbe erdélyi diákot, de sok akadémikus, egyetemi tanár vesz részt a programban. Jelentős számú diákot támogat a Professzorok Batthyány Köre, és a nyugati emigrációban élő magyarok között is népszerű a kezdeményezés. A támogató kör nagyon fegyelmezett: míg más programok esetében akár harminc-negyven százalékos is lehet az évi lemorzsolódás, itt gyakorlatilag mindenki teljesíti az éves vállalását.
"Szeretett, Kedves Támogatóm! Sajnálom, hogy csak most írok, de kórházban feküdtem mumpsz miatt, ami hasnyálmirigy-gyulladást is okozott. Most már jobban vagyok, hála istennek. Még diétáznom kell egy ideig, de már csak a náthám okoz gondot. Nagyon hálás vagyok a támogatásért, amit kapok havonta, mert a szüleim betegek, ezért nem tudnak venni egy szandált vagy cipőt. Ezt és még más szükséges dolgokat az önök segítsége adja meg. Édesapám dolgozik, de kevés pénzt kap, és még van egy öcsém, aki nyolcéves. Anyukám járógéppel tud csak menni gyerekkora óta." F. Katalin, Alsósófalva.
Lukács Csaba
