Szabadság - Nyilas Misik „öregapja"

2006. október 10.

Az ember örök elégedetlensége önmagával, környezetével, társadalmával szemben jelentős motorja a fejlődésnek. Az elégedetlenkedés túlzásba vitele azonban semmiképpen nem egészséges dolog. Néha az embernek meg kell állnia, s számba kell vennie az adottságokat, az eredményeket, a megvalósításokat is, mert abból sok erőt meríthet az élet soron következő csatáinak megvívásához.

Sokan siránkoznak karba tett kézzel minálunk is azon, hogy rohamosan fogyunk, hogy demográfiai hullámvölgyben vagyunk, hogy 200 ezerrel csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma. Eközben nem veszik észre, hogy egy-egy évjárat körülbelül 18–20 ezer erdélyi iskolás korú gyermekéből – elsősorban a családok nehéz anyagi helyzete miatt – csupán mintegy hatezer jut el az érettségiig, és ennél is kevesebben vágnak neki az egyetemi tanulmányoknak.

etségeink gondozását ingyen, önzetlenül és önként végzőket, főképp nemtörődömségével, megalázza.
Miközben azt siratjuk, amink nincs, nem becsüljük meg azt, amink van – állítja Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyelvész professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Péntek tanár úr három évvel ezelőtt indította útjára a kolozsvári Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületet (NYMTA), amelynek éppen az a célja, hogy a tehetséges, de anyagi szempontból szűkös családi környezetben élő erdélyi magyar gyermekek tovább tanulását elősegítse.

A séma rendkívül egyszerű: összefogva, két személy havi 1,3 millió régi lejjel támogathatja az egyesületen keresztül egy tehetséges gyermek tanulását. Ez az összeg, ami támogatónként havi ötezer forintnak, avagy 20 eurónak felel meg (évente pedig 60 ezer Ft-nak, 240 eurónak vagy 300 dollárnak), jelentős segítségnek számít, hiszen sok az olyan rászoruló család, amelyben az egy főre eső havi jövedelem 200–500 ezer régi lej között mozog. Az 1,3 millió lejnyi támogatás ezen családok esetében akár a család teljes jövedelmét is elérheti, miközben ez a pénz valójában a romániai havi minimális jövedelemnek csupán egy harmadát jelenti.

Tavaly az egyesületnek csaknem 800 támogatója volt, akik összesen 387 rászoruló gyermek taníttatását támogatták. Az esélytelenség ellen küszködnek az idén is. Az esélyhez pedig elsősorban az kell, hogy legyen meg az anyagi háttér. Árváknak, félárváknak, munkanélküli szülők gyermekeinek, s olyan gyerekek pályázatát veszik figyelembe – szigorú, pontozáson és tanári–lelkészi ajánláson alapuló kiválasztási módszerrel –, akiknek nagyon távolra kell iskolába menniük. Ha nagyon indokolt, akkor kivételt is tesznek. Van például egy kitűnő tehetségű dési lány, akit támogatnak. Az édesanyja egyedül neveli, miközben a család egy főre eső jövedelme 500 ezer lej. Olyan eseteik is vannak, hogy a támogatás összege a család jövedelmének a háromszorosára rúg. Van egy lupényi lányka, 11 tagú családban él, ahol az egy főre eső havi jövedelem 200 ezer lej. Nagyon szomorú helyzetek, pedig közülük sokan kivételes tehetségek. Támogatás nélkül elvesznének. Megfelelő segítséggel azonban bármi lehet belőlük, s akár olyan tudásra is szert tehetnek, amellyel a jövőben a közösség büszkeségévé válhatnak.

Kezdetben, amikor még szűkösebbek voltak az egyesület lehetőségei, kizárólag falusi és szórványkörnyezetből pályázhattak a gyermekek, de ezt a kört az idén kibővítették. A jövedelmi határ a támogatásra az egy főnyi családtagra eső romániai minimálbér. Afölött már nem nyújtnak támogatást. De az idén már városi rászorulók pályázatait is figyelembe vették. Idén – tanárok, papok, értelmiségiek ösztönzésére és segítségével – 500-nál többen pályáztak, ám az egyesület anyagi kerete csak legfeljebb 420 gyermek megsegítését teszi lehetővé. A támogatásokat Magyarországon a Baptista Szeretetszolgálat, Erdélyben pedig a NYMTA gyűjti, amelyek adatai, illetve a program részletei a www.nyilasmisi.ro honlapon megtalálhatók. A két szervezethez begyűlt támogatásokat a NYMTA kolozsvári folyószámlájáról egyenesen a kedvezményezettek családjai kapják meg.

Péntek János legnagyobb keserűsége az, hogy a tehetős erdélyi polgárság részéről kevés támogatás érkezett. Pedig az egyesület külön-külön eljuttatta felhívásait vállalkozókhoz, egyetemi tanárokhoz, egyházi vezetőkhöz, politikusokhoz is. A professzor szerint Nyugaton a polgárságnak a karitatív dolgokban történő részvétel státusszimbólum. Nálunk azonban sajnos nem ebben az irányban fejlődnek a dolgok. Miközben mindenki megdöbben, és azon siránkozik, hogy Erdélyben 200 ezerrel csökkent a magyarság lélekszáma, majdnem senki nem gondol arra, hogy a megszületett értékes embereket segíteni kellene. Miért siránkozunk azon, amink nincs, ha azt sem becsüljük meg, amink van? – ismétlem a fájdalmas kérdést, amelyet beszélgetésünk alkalmával az önmagát erdélyi Nyilas Misik „öregapjának" nevező Péntek professzor tett fel. A tavalyi 800 támogató közül ugyanis mindössze 14 volt erdélyi, a többiek magyarországiak és nyugatiak. S ez az, ami valójában megdöbbentő. Egyetértek Péntek Jánossal: folyamatosan azt siratjuk, amink nincs, miközben azt, amink adott, nem becsüljük meg. Trianonozunk folyvást, és folyamatosan a világ legszerencsétlenebb népének látjuk magunkat, állandó köldöknézésünk köti le minden energiánkat és cselekvőképességünket. S eközben nem vesszük észre azokat a mellettünk elhúzó lehetőségeket, amelyek vélt vagy valós sorstalanságainkat megfordíthatnák.

Az autonómiánkhoz az is hozzátartozna, hogy erős akarattal, összefogással, saját erőből eltartsuk és kitaníttassuk rászoruló tehetségeinket, közösségünk éles eszű, de anyagilag hátrányos helyzetű gyermekeit. Megtérülne a befektetés, nagyon megtérülne.

Nem a szegény emberekhez szólok. Bár sokszor tapasztaltam, hogy azok segítőkészsége fantasztikus. De sok olyan embert ismerek, akiknek az évi 240 eurónak megfelelő összeg aprópénznek számít. Őket szólítom meg, barátságunk, ismeretségünk, összetartozásunk és összetartásunk nevében: támogassátok a Nyilas Misiket!

Szégyenteljes állapot ugyanis, hogy gazdag, tehetős embereket is magában foglaló közösség így bánik el fiatal tehetségeivel. Persze, az sem kevésbé botrányos, ahogyan közösségünk a tehetségeink gondozását ingyen, önzetlenül és önként végzőket, főképp nemtörődömségével, megalázza.

Bocsánat, Nyilas Misik „öregapja"!

Tibori Szabó Zoltán