2009. dec. 12.
Immár hetedik támogatási évét kezdte el 2009 szeptemberében a kolozsvári Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület. Programunk keretében havi támogatással próbálunk könnyíteni mindazoknak az erdélyi családoknak a hétköznapjain, amelyeknek az anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy kiváló képességű gyermekeiket anyanyelvükön taníttassák, hogy biztosítani tudják nekik a középiskolába való napi bejárást, a bentlakási költségeket vagy a tanuláshoz szükséges eszközök megvásárlását.
A támogatást a család gyermeke kapja ösztöndíj formájában, amely egyenlő mértékben szociális és tanulmányi ösztöndíj is.
B. Noémi XI. osztályos, a 2007/2008-as tanévtől, 3. éve kap ösztöndíjat
„Családunk három tagból áll, apa és két gyermek, mivel édesanyánk állandó ideggyógyászati kezelésre szorul. Egy öreges kis házban lakunk (…), ingázunk az iskolába. Havi jövedelmünk 170 lej körül van (kb. 10 000 forint), segély az államtól, ami igen kevés. Alig jut élelemre, nem olyan finom és változatos az étlapunk. Fával tüzelünk, az sincs sok (lehet, ki sem tart karácsonyig)… a tavaly télen is az ösztöndíj segítségével sikerült fát vennünk. (…)
Az ingázás drága és fárasztó, nagy összeg, amelyet alig engedhetünk meg magunknak. Az iskola számos költséget igényel, amit sosem sikerül kifizetnem. Könyvek szükségesek, de sosem sikerül megvennem őket. (…) Nagyon örülünk az ösztöndíjnak, sokat segítenek vele.”
Támogatottjaink 8–12. osztályos tanulók, főként falusi gyermekek, mai Nyilas Misik, akik korán kelnek, hogy bejárjanak a városi iskolába, gyakran 30–50 kilométert is utaznak naponta, vagy az iskola kollégiumában laknak, és a költségek csökkentésének érdekében havonta csak egyszer utaznak haza családjaikhoz.
F. Mária 2009-ben ösztöndíjasunkként érettségizett, 5 éven keresztül, a 2004/2005-ös tanévtől kapott ösztöndíjat
„A XII. osztályt 9,75-ös médiával zártam, és ezzel az átlaggal én lettem az osztály második tanulója, aminek én is és a szüleim is nagyon örvendtünk, nagyon büszkék rám és a testvéremre is egyaránt.(...) Én vidéken élek, mint vidéki lány ingázom minden nap a városba, az iskolába. Az igazság az, hogy a távolság nem is olyan rémítően nagy, de az utak elhanyagoltsága miatt a bérlet nagyon drága, az Ön támogatásával segítem szüleimet amennyiben csak tudom. (...) Szüleim mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne maradjak le semmilyen versenyről, és nagyon örülnek a sikereimnek is, és én is boldog vagyok ha segíthetek nekik, legalább a bérlet fizetésében.
Köszönök mindent, amit értem és a családomért tesz, de ezt igazán szavakkal nem lehet megköszönni, tisztelem és becsülöm ezért a cselekedetéért, és tudom, hogy Ön az én kedves, tiszta lelkű és hűséges Támogatóm!!! Örülök, hogy van nekem!!!”
Legtöbben igen csekély anyagi támogatást kaphatnak szüleiktől, viszont annál több lelki támaszt, biztatást, jó szót, mert szüleik hisznek abban, hogy a kitartó tanulás, jóra való törekvés meghozza majd a gyümölcseit.
Cs. Szende édesanyja (Szende a 2004/2005-ös tanévtől 6. éve kap ösztöndíjat, bentlakásban lakik, jelenleg XII. osztályos).
„Sokszor elgondolkodunk azon, hogy ki is lehet az az Ember, aki segítő kezet nyújt a szükségben…
Istennek hála, drága gyermekem, Szende továbbra is jól tanult, 9,82 év végi általánossal végezte a XI. osztályt, első tanuló volt.(…) A családi helyzet rosszabbodik (…) Szende szegény kénytelen volt beosztani az ösztöndíjait, és abból kihúzni az évet Kolozsváron. Néha bizony lehangolt, próbálom támogatni lelkileg, amennyire tudom. A jövő egyre bizonytalanabb, Istennek hála, hogy eddig is sikerült tanulnia.”
P. Edit XII. osztályos, a 2004/2005-ös tanévtől, 6. éve kap ösztöndíjat
„…már harmadik éve volt, hogy Nagyváradon tanulok, és az évnek nagy részét is ott töltöm. A szüleim nem mindig tudnak támogatni, így az ösztöndíjból tartom fenn magam. (…) Hálás vagyok a támogatóimnak, hogy abból a pénzből, amiért ők dolgoztak, nekem is juttatnak. Isten áldja meg őket és családjukat nagyon gazdagon, és többszörösen fizesse vissza. A legnagyobb hálával pedig Istennek tartozom, mert én is egyik lehetek a támogatott diákok közül, ezáltal is látom, hogy milyen nagy az Ő gondviselése és szeretete.”
Közel 400 támogatottunk köszönőleveleit forgatva gyakran olvassuk, hogy ez a csekélyke havi támogatás (havi 10 000 forintnak megfelelő lej) mekkora ösztönző erő tud lenni ott, ahol még a szülői jó szó sem adatik meg. Ők nem feltétlenül árvák, csak a nyomorban, a mindennapok kilátástalanságában már szüleik is elvesztették a reményt. Sok szülő egyszerűen a föld mellé kényszerül, megfelelő eszközök nélkül, egyik napról a másikra remélik, hogy elegendő lesz a terményekből származó haszon, és ki tudják fizetni belőle a gyermekek taníttatását. És igen sokan élnek csak az egyik szülővel, mert a szülők elváltak, vagy valamelyik szülő már nem él, és vannak igen megrázó eseteink is, amikor tragikus módon maradt árva a gyermek, akit idős nagyszülei vagy rokonai nevelnek.
Szegény embert még az ág is húzza, tartja a mondás, és sajnos ez nagyon igaz. Az alacsony jövedelmű családoknál a betegség is gyakori. Ép családban élő támogatottjaink nagy részének legalább az egyik szülője betegnyugdíjas, betegségüknél fogva munkavállalásra már képtelenek.
B. Attila XI. osztályos, a 2005/2006-os tanévtől, 5. éve kap ösztöndíjat
„Talán sosem volt még ennyire szükségem a támogatásukra, mint ebben a tanévben. Egy baleset következtében négy elülső fogam pótlására és két fogműtétre került sor. Édesapám halála óta édesanyám egyedül nevel, az örökösödési nyugdíj és édesanyám betegnyugdíja nem fedezte a fogászati kezeléseket, amelyek mérhetetlenül sokba kerültek. Ezért vagyunk édesanyámmal együtt hálásak Önöknek, hogy kisegítettek a támogatásukkal szorult anyagi helyzetünkből.”
Ilyen körülmények között, biztatás nélkül, önerőből nehéz a tanulás szépségét és értékét felfedezni egy 14–18 éves kamasznak, időnként mégis találkozunk olyen hétköznapi kis hősökkel, akiknek sikerül. Sikerül reményt és biztatást meríteniük egy ösztöndíjból, tanáraik biztató pillantásából, és nem utolsósorban sikerül barátra lelniük támogatóikban.
T.-P. Edit XI. osztályos, a 2006–2007-es tanévtől, 4. éve kap ösztöndíjat
„Március 7-én elhunyt nagymamám, aki édesanyám halála óta nevelt, így nemcsak a fájdalom, de az összes házimunka rám zúdult. Istennek hála, túléltem ezt az időszakot is.(..)
Az évet is elég jól zártam, átlagom 9,58. Istennek és az Önök támogatásának hála, idén végre átléptem országunk határát, egy iskolai kirándulás keretein belül. Elmondhatatlan, mit jelentett ez számomra, még sosem jártam külföldön.”
Az Egyesület részéről igyekszünk minden, programba került gyermek számára támogatót keresni, és legalább egy fél támogatást (havi 80 lej, 5000 forint vagy 20 euró) vállaló támogatót állandóan biztosítani nekik. Igazán lelkesítő azt tapasztalni, hogy támogató és támogatott között barátságok születnek, és így a támogató nem csak egy éven keresztül, de akár 8. osztálytól egészen az egyetemi évek végéig ugyanazt a gyermeket segíti, akár 7–8 év folyamán, pedig a támogatók sem a felső tízezer tagjai. Legtöbbjük teljesen hétköznapi foglalkozással rendelkezik, vannak tanárok, orvosok, osztályközösségek és nyugdíjas támogatóink is.
Sajnos azt tapasztaljuk, az önzetlen segítés ilyen szintű megnyilvánulása szinte ismeretlen az erdélyi magyar közösségben, holott ők, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület ösztöndíjasai kissé mindannyiunk gyermekei, az erdélyi magyar közösség gyermekei is.
Egyesületünk működésének hat éve alatt 220 ösztöndíjasunk érettségizett, mind kiváló tanulók voltak, és éveken keresztül bizonyították, hogy megérdemlik ezt az ösztöndíjat. A jelenlegi közel négyszáz támogatott tanuló kétharmada évi 9-es általános felett teljesít, rendszeres résztvevői a tanulmányi vetélkedőknek, és a maguk eszközeivel építő tagjaik kis közösségeiknek. Ők tesznek valamit, és elmondhatjuk, hogy sikerrel teszik ezt. Segítsünk nekik!
Amennyiben támogatóként szeretne csatlakozni a programhoz, vagy bármilyen módon segíteni szeretne céljaink elérésében, kérjük, vegye fel a kapcsolatot egyesületünk munkatársaival:
Levelezési cím (az egyesület székhelye):
400604 Cluj-Napoca, B-dul 21 Decembrie. 1989, nr. 116., jud. Cluj, Románia
Telefonszám: 0040-264-531153,
Fax: 0040-264-591582
E-mail: nyilas_misi@yahoo.com
Honlap: www.nyilasmisi.ro
A cikkben szereplő levélrészletek támogatottjaink leveleiből származnak. Sokak támogatója a névtelen támogatás mellett dönt, így támogatottjaik is így, névtelenül hálásak egy Embernek, aki segít nekik. Ezeket a leveleket egyesületünk továbbítja a támogatóknak.
Dávid Enikő,
a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület
programvezetője
A cikk a Szabadság internetes oldalán is olvasható: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/35148/mainarticle/false/web/false/quick/false/ynews/false