Hálás köszönet mindenért

Kedves Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület!

Az elmúlt időben rendkívül sokat gondolkodtam azon, hogy a következő pár sorban leírt gondolataimat minél tömörebben és őszinteséggel foglaljam össze. Nagyon sok minden megfordult a fejemben, amiért egész életemen keresztül hálás leszek a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület minden egyes tagjának.   

Az én kis történetem legelején szeretném kezdeni. Általános iskolás voltam, amikor tudomást szereztem az ösztöndíjról. Nyolcadik osztály végén összeszedtem magam és azt mondtam, hogy megpályázom ezt az ösztöndíjat. Őszintén elmondhatom, hogy akkor még nem éreztem ennek az egésznek a súlyát, azt a sok mások által belefektetett segítséget, energiát és odaadást. Középiskolás éveim elején tudtam meg, hogy elfogadták a pályázatomat és ösztöndíjas lettem. Nagyon megörültem ennek az anyagi segítségnek, mivel a családi helyzetem nem volt épp a legfényesebb. Szüleimnek nem volt munkahelye, ami elég sok kellemetlen helyzetet szült. Pár helyzet az életünkben nem volt egyszerű, de úgy érzem, hogy ezek a helyzetek erősítettek meg. Minden elismerésem és örök hálám az övék, mert bármi is volt és bármilyen helyzetben voltam, mindig próbálták a legjobbat kihozni a dolgokból. Őszintén nagyon jól jött az anyagi támogatás, amit a Nyilas Misi-től kaptam. Próbáltam magam mindig minél jobban odatenni a tanuláshoz és a különböző dolgok elsajátításához, hogy majd egyszer a hátam mögött hagyhassam a „nehéz időszakokat és a kellemetlen helyzeteket”. Mindig előttem volt ez a cél és lehet, hogy ezért is jutottam el arra szintre, hogy általános iskolában és középiskolában is mindig első tanuló voltam. Mindig harcoltam és harcolni is fogok a céljaim eléréséért.

Hatalmas köszönettel tartozom a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület minden egyes tagjának és legfőképpen a támogatóimnak, akik segítségével sok célomat el tudtam érni. Ösztöndíjasként az elején furának tűnt az, hogy valakit a nagyvilágból érdekel az, hogy hogyan is segítsen nekem, hogy az én kis életem minél jobban alakuljon. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is gondolnak, és hogy hogyan gondolkodnak az ilyen segítőkész emberek.

Középiskolásként matematika-informatika szakot végeztem. Az évek teltek és lassan leérettségiztem, és eldöntöttem, hogy egyetemre megyek. Őszintén, kicsit féltem az “újtól”. Attól az “újtól” ami rám vár egy nagy egyetemi városban. Sikeresen bejutottam a kolozsvári Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakára és azon belül robotizálási mérnökire. Nagyon örvendtem, amikor megtudtam, hogy Kolozsváron fogok tanulni. Féltem is egyben kicsit, mert senkit nem ismertem és barátaim sem voltak. Teltek a hónapok és elkezdtem dolgozni egy vendéglátóban, ahol nagyon sok barátra és ismeretségre tettem szert. Egyetem mellett kicsit húzós volt, de megérte a kis erőfeszítés, ha figyelembe veszem azt, hogy mennyi mindent nyertem.

Az évek során sokszor megköszöntem a támogatóimnak a hatalmas segítséget és nagy örömömre egy támogatómmal fel is tudtam venni a kapcsolatot. Teltek az évek és az egyetemi éveim alatt bekerültem a Barátság Programba. Ebben az időszakban már olyan szinten ismertem a támogatómat, hogy ő is volt az én kicsi falumban és én is az ő kis szuper szülővárosában, ahol sok szép dolgot láttam és fantasztikus családtagokat, embereket ismertem meg. Soha nem fogom elfelejteni azokat a szép emlékeket. Elmondhatom, hogy rengetek közös emlékünk lett az elmúlt évek alatt. Egy olyan fantasztikus emberre és barátra tettem szert, akinek életem végéig hálával tartozom. Nem tudom szavakba önteni azt a törődést és odaadást, amit tőle kaptam az évek során. Nehéz helyzetekben mindig ellátott tanácsokkal, segítséggel. Nagyon sokszor elgondolkodtam azon, hogy a világon miért van annyira kevés hasonló ember. Az ilyen különleges emberek teszik fényesebbé ezt a világot. Rengeteget tanultam tőle, ami őszintén a hasznomra vált, mivel teljesen másképp láttam át a dolgokat. Őszintén, példaképként tekintettem fel rá, ami hatalmas motivációt adott nekem az életben. Úgy érzem, az én köszönetem kevés ehhez, de remélem egyszer meg tudom hálálni azt a sok jót, amit tőle kaptam. 

Egyetemi éveim alatt román nyelven tanultam, ami úgy érzem a hasznomra vált. Az átlagaim mindig nagyon jók voltak. Elsőként és elsők között végeztem minden félévben-évben. Rengeteget tanultam és kezdtem átlátni a világot, az embereket egy más szemszögből. El szeretném mondani, hogy sikeresen lediplomáztam és egy jó adag tudással, mérnökként távoztam az egyetem kapuin.

El szeretném mondani, hogy lediplomázásom után egy rendkívülien jó és kedvemre való munkát kaptam. Automatizálási mérnökként dolgozom Kolozsváron egy cégnél, ahol robotizált rendszereket készítünk és programozunk különböző cégeknek. Nagyon tetszik a munka és remélem sokat fogok tanulni ennél a cégnél. Munka mellett mesterképzést is végzek ugyancsak Robotika szakon.

Úgy érzem, hogy erőfeszítéssel, de elértem pár célomat. Istennek hála, anyagilag kezdek helyre állni. Úgy döntöttem, hogy visszamondom az ösztöndíjam, mivel sokat gondolkodtam és tudom, hogy a világon sok olyan hátrányos helyzetű diák van, akinek sokkal nagyobb segítséget nyújt ez az ösztöndíj, mint nekem. Hatalmas köszönet és elismerés mindenért a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület minden egyes tagjának és nem utolsó sorban kedves barátomnak és egyben támogatómnak. Nem akarok nagy szavakat használni, de köszönök mindent. Nagyon szeretnék és minden erőmmel azon leszek, hogy a közeljövőben én is támogató legyek, mert úgy érzem, hogy jó úton haladok e felé, és hogy egy támogatottból kialakult jobb támogató nem létezik. Köszönök mindent és csak így tovább, mert sok diáknak szüksége van segítségre és támogatásra.

2018.11.03                                                                                 Szabolcs