Nyolc éven keresztül részese lehettem ennek a programnak...

Tisztelt, Támogató!

Hálás köszönetekkel tartozom ezért a támogatásért, hiszen hazudnék, hogyha azt mondanám, hogy nem szolgált igazán nagy segítségemre a támogatás. Már sok-sok éve részese lehetek ennek a támogatási programnak, ami igazán megtisztelő érzés a számomra.

Egy keresztény, hívő családban születtem, ezért merem állítani, hogy a szívből adakozó (ez esetben támogató) embert, megáldj az Isten. Hiszem azt, hogy nem marad pótolatlanul az a rész, amit a kedves támogató az én tanulási lehetőségemre szánt. Összességében nyolc éven keresztül részese lehettem ennek a programnak. Sosem felejtem, amikor nyolcadikban elém tárult ez a lehetőség, és igazán nem gondoltam volna, hogy egyetemi éveim alatt is végigkísért, viszont, ahol csak tudtam, másoknak is szóltam erről a lehetőségről.

Sokszor éreztem buzdítást a tanulásra, hogy nem szabad feladni, mert nagy jegyet kell kapnom ahhoz, hogy megtarthassam ezt a támogatást. Talán ez a levél sok levél között elhányódik majd, de mindenképp köszönettel a szívemben, és pozitív véleménnyel maradtam, továbbá reménnyel a szívemben, hogy vannak még olyan emberek, akik azt támogatják, hogy tovább tanuljunk és fejlesszük egymást, amíg csak tudjuk.

Mindig is buzdító hatással volt rám ez a program, mert mindeig azt éreztem, hogy nekem is tennem kell valamit azért, hogy a gyermekek szeressenek tanulni, és akarják tovább fejleszteni magukat, ezért is választottam a szakmámként az óvónői, tanítónői elhívást, mert tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos már gyermekkorban megszerettetni a tanulást a gyermekekkel, és beléjük ültetni a tovább tanulás vágyát.

Utolsó sorban csak hálával, és köszönettel a szívemben búcsúzok. Remélem, hogy azon anyagi támaszok, amikben én részesülhettem, szazszorosán visszafordulnak a támogatómra. 

R.