Támogatót keresünk egy I. osztályos kislánynak

Januárban, éppen a Magyar Kultúra Napján, nyílt levelet írtam romániai magyar szülőknek, amelyben érvek sorával biztattam őket arra, taníttassák magyar nyelven gyermekeiket. Közben tudatában voltam annak is, hiszen azért működtetjük már 9 éve a Nyilas Misi Tehetségtámogató Programot, hogy Romániában a magyar nyelven való tanulás többletterheket ró a családokra, a gyermekekre (vannak, akik ezt félreértik, és ebben is etnikai elfogultságot gyanítanak). Straub József borosjenői szülő alábbi levele, segítségkérése konkrét bizonyítéka annak, hogy az anyanyelvhez való ragaszkodás megterheli a családokat. Az ő 7 éves Dorottya lánya magyar iskolai osztályba való eljutása olyan többletet jelent mérhető kilométerekben és időben, pénzben kifejezhető utazási költségben, de nem mérhető fáradtságban, amelyet támogatás nélkül családja nem képes vállalni.

A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület alapprogramjába Straub Dorottya támogatása nem illik bele. De helyet adunk honlapunkon a szülő és a közvetítő Bodó Barna egyetemi tanár levelének, abban a reményben, hogy akadnak olyan támogatók, akik ebben az egyedi (sajnos, nem kivételes) esetben segítenek.

Dr. Péntek János, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület elnöke
2011. szeptember 9.

Az előzmények, valamint a segítséget kérő édesapa, Straub József  levele az alábbiakban olvashatók.

Tisztelt Péntek János Professzor Úr,

Kedves Mindenki!

Egy szórványok szórványában élő magyar kér segítséget - figyeljünk oda rá.

Településén, Borosjenőn lassan fél évszázada nincs magyar nyelvű iskola - de Straub József szeretné magyarul taníttatni iskolába írandó Dorottya lányát. A legközelebbi - összevont - magyar osztályú iskola Pankotán működik, tőlük 20 km-re. Ezt a távot kellene naponta négyszer megtennie. Vállalja, de mivel az építőipar pangása miatt nincs jó anyagi helyzetben, azért keresett meg engem, a temesvári Szórvány Alapítvány vezetőjeként, hogy segítsek-segítsünk rajta és családján, hogy gyerekük magyarul tanulhasson.

Mivel - sajnos - az alapítványunknak nincs kiosztható alapja arra, hogy az ilyen helyzetben lévőkön segítsünk, a Nyilas Misi Egyesülethez fordultam, ahol magam is egy kislány tanítását támogatom, évek óta.

Kérem, álljunk össze többen, és tegyünk adományunkkal lehetővé, hogy Dorottya - akinek a fényképét mellékletben közöljük - anyanyelvén kezdhesse el az iskolát.

Hiszem és tudom, nem maradok egyedül, aki segíteni fog Straub József családján.

Szándékukat jelezzék a Nyilas Misi Egyesületnek.

Előre is köszöni áldozatkészégüket, a szintén szórványban élő

Bodó Barna

Tisztelt Uram!

Köszönöm, hogy segíteni próbál. Írok egy pár sort a családunkról.

Az Arad megyei Borosjenőn élek feleségemmel és két kislányommal: Dorottya 7 éves és Orsolya 5 éves.
Borosjenőn 45 éve megszűnt a magyar iskola. Sajnos, az itt élő magyarok többsége nem tartja fontosnak azt, hogy a gyerekeit magyarul taníttassa, szerintük bőven elég a heti egy óra fakultatív magyar oktatás. Ez meg is látszik, a fiatalok többsége már alig beszél magyarul.
Mi nem szeretnénk így felnevelni gyermekeinket, mindenáron szeretnénk, hogy magyar iskolába járjanak.
A legközelebb levő magyar elemi iskola Pankotán van 20 km-re Borosjenőtől. Ott is csak összevont tanítás folyik, kevés gyerekkel, minden évben a megszünés fenyegeti a magyar oktatást. Iskolabuszt egy gyerekért nem indítanak, ezért kénytelen leszek napi kétszer elmenni saját autóval Pankotára, ami napi 80 km-t jelent. Ez számomra elég nagy idő, energia és anyagi erőfeszítést jelent.
Nekem van egy családi vállalkozásom, de az építőipar válsága miatt, 2008 óta alig van megrendelőnk. A feleségem római katolikus hitoktató, ő több Arad megyei településen tanít vallást és fakultatív magyart. Ő is ingázik, heti 4-500 km-t tesz meg, a Communitas alapítvány fedezi a benzinköltségeinek kb. 30-35%-át.

Tisztelettel,
Straub József